Nem olyan könnyű, nem nem nem Felejteni, de megtettem Vége van már elhittem, De mindig te jársz a fejemben Pont, mint a drog, miről épp lejöttem Azt hittem ott hagytam mögöttem De elég egy elejtett ártatlan szó, És visszaránt rögtön, akár egy lasszó ... Akár egy lasszó ... A kertben a gaz, ami pusztulni nem akar A hagymán a héj, ami újat takar A pí minek végét nem érem utol, És engem a szenvedés útjára tol Miért ilyen nehéz elengedni A szekeret, mi magára felengedni Nem is akar és nem is fog Hát mi az, ami ebben így megfog? Magamból végleg kiirtanám, De az örökre szót, mondd ki írta rám? Miért nem olthatom el azt a fényt, Mi bennem ébreszt vak reményt? ... Nem olyan könnyű, nem nem nem Azt hittem végre, de nem nyertem A rosszkor a rossz helyre születtem, Egy álomként maradsz csak meg bennem Az úton a lábam már nem visz tovább El kéne mennem, de nincsen hová Céltalanul merre indulhatnék, Ha nem tudom vár e rám valaki még Nem tudom vár e rám valaki még ... Magamból végleg kiirtanám, De az örökre szót, mondd ki írta rám? Miért nem olthatom el azt a fényt, Mi bennem ébreszt vak reményt? ... Magamból végleg kiirtanám, De az örökre szót, mondd ki írta rám? Miért nem olthatom el azt a fényt, Mi bennem ébreszt vak reményt? Magamból végleg kiirtanám Magamból végleg kiirtanám, De az örökre szót, mondd ki írta rám? Miért nem olthatom el azt a fényt, Mi bennem ébreszt vak reményt? Magamból végleg kiirtanám, De az örökre szót, mondd ki írta rám? Miért nem olthatom el azt a fényt, Mi bennem ébreszt vak reményt?