Szokatlan távolság Ő is csak vonszolta magát Nem kívántam még Neki jó éjszakát Mit is hozhatnék fel A szók csak repkednek A tettek súlyától Már én sem rettegek Ments meg még egyszer Ments meg kérlek Ments meg még egyszer Vagy csak ne lássam hogy lélegzel Köves járdák viselik A nyomorult lábnyomom Zsebre váglak téged Inkább eldugom Ha a holnap átvészel Majd mindez körbemegy Kezem elfáradt már Mi téged ölbe tett Csókoljon, hogyha engem vár Ordítson, mondja nagyon fáj Azt kaptad, ami csak velem jár A kettő mostantól nem egy pár Csókoljon, hogyha engem vár Ordítson, mondja nagyon fáj Azt kaptad, ami csak velem jár A kettő mostantól nem egy pár