Itt van, lásd, A maradék részből, Vágtam darabot. A várostól messze Járnék már, De maradok. Nem fáj, Köpd le az arcom hogyha látsz. Most elvehetnéd mindenem, Hiszen úgysem fáj már semmi sem. Valahol, nem csak napfénnyel süt rám a hold, Biztos, hogy sokkal jobb már, Nem száll az arcomba por, És nem fáj már többé nekem az ami volt. Úgy vágyom a fényre, Mint a tüdőm a levegőre, Úgy akarok látni, Mint soha talán. Nem fáj, Köpd le az arcom hogyha látsz. Most elvehetnéd mindenem, Hiszen úgysem fáj már semmi sem. Valahol, nem csak napfénnyel süt rám a hold, Biztos, hogy sokkal jobb már, Nem száll az arcomba por, És nem fáj már többé nekem az ami volt.