Megint görnyedek egyedül az ágyamban Sírnék, de röhögök, lázasan menekülök Vízbe fulladtam álmomban Most nyitott szemmel újra lemerülök Ledobom a takarót, míg a testemet Defibrillálja a panelrengeteg Hangos utcák, idegen emberek Fulladozom, ha veletek lélegzem Játszom, kicsit meghalok És ugyanígy élem a holnapot Fáj, ahogy a tudatom sugara éget De hamuvá válik, amíg elfelejtlek téged Én még élek Még ugyanúgy lélegzem Még valamit várok Épp csak látni akartam A napvilágot Élek Még ugyanúgy lélegzem Még valamit várok Próbáltam magamba szívni A boldogságot Belevetem magamat a játékba Fekszem a széttört poharak között Síneken feküdtem álmomban Félek ezúttal ébren se menekülök Darabokra hasadok, míg a gépezet Elfelejteti a rossz emléket De amíg a szárnyaim keresem A lábaim belefulladnak a lélegzésbe Játszom, kicsit meghalok És ugyanígy élem a holnapot Én még élek Még ugyanúgy lélegzem Még valamit várok Épp csak látni akartam A napvilágot Élek Még ugyanúgy lélegzem Még valamit várok Próbáltam magamba szívni A boldogságot Még lélegzem Még lélegzem Még lélegzem Még lélegzem Zuhanok a semmiségben Senki se hallja az imám Vak vagyok a fényességben És nem találom az irányt Zuhanok a semmiségben Senki se hallja az imám Vak vagyok a fényességben És nem találom az irányt Én még élek Még ugyanúgy lélegzem Még valamit várok Épp csak látni akartam A napvilágot Élek Még ugyanúgy lélegzem Még valamit várok Próbáltam magamba szívni A boldogságot