Tépjenek szét, mi csak hagyjuk, hogy fájjon A vérünk a festék, az arcuk a vászon Nem kell tőlük semmi, amíg itt vagytok velünk Mindig lesz pár kéz, ami végül megfogja a kezünk Forduljon el, akit zavar az arcunk És védje a fülét, ha hallja a hangunk Megtanultuk rég a saját hibáinkból, hidd el Csak az marad a padlón, aki végül letérdel Minket soha nem értett senki Minket nem fog eltemetni senki Mert amíg élünk csak egymásnak adunk És senkitől sem kérünk Kerestem, hogy megtaláljam, ami elveszett belül Nincs visszaút, nincs visszaút Minden ajtót kulcsra zártam kíméletlenül Nincs visszaút, nincs visszaút Ismerlek téged, mintha önmagamat látnám Ahogy értetlenül nézed a sok birkát a járdán Akiket megbabonáz ismét a legfrissebb világszám Egy délibábból összetákolt, mondvacsinált bálvány Basszátok meg, hát nem volt még elég? A trágyadomb tetejére mindig elfér az új szemét De lesznek, akik tudják, hogy mi a szív és a lélek Miattatok szól a hang és gyúlnak fel a fények Minket soha nem értett senki Minket nem fognak eltemetni Kerestem, hogy megtaláljam, ami elveszett belül Nincs visszaút, nincs visszaút Minden ajtót kulcsra zártam kíméletlenül Nincs visszaút, nincs visszaút Forduljon el, akit zavar az arcom Védje a fülét, ha hallja a hangom Forduljon el, akit zavar az arcom Védje a fülét, ha hallja a hangom Minket soha nem értett senki De minket nem fog eltemetni senki Mert amíg élünk mi egymásnak adunk És senkitől sem kérünk Minden ajtót kulcsra zártam kíméletlenül Nincs visszaút, nincs visszaút Kerestem, hogy megtaláljam, ami elveszett belül Nincs visszaút, nincs visszaút Minden ajtót kulcsra zártam kíméletlenül Nincs visszaút, nincs visszaút