Ha néha-néha gyűlt a pénzem, Jó komákkal szórtam el; S ha olykor-olykor kárt tevék, Csak önmagammal bántam el. Ha élcem néha nem talált be, Mára már nem érdekel; Búcsúkorsóm telve már, Hát áldjon Isten, ég legyen mindenkivel! Jó barátim szíve bús, Hogy nékem immár menni kell; Jó pár lánynak könnye hull, Hogy engem többé nem ölel. De sorsom ez, hogy búcsúzom, És nem kísérhet senki el; Hát búcsúzóul töltsünk újra, Áldjon Isten, ég legyen mindenkivel! Ha néha-néha gyűlt a pénzem, Jó komákkal szórtam el; S ha olykor-olykor kárt tevék, Csak önmagammal bántam el. S ha élcem néha nem talált be, Mára már nem érdekel; Hát búcsúzóul töltsünk újra, Ég legyen mindenkivel! Jó barátim szíve bús, Hogy nékem immár menni kell; Jó pár lánynak könnye hull, Hogy engem többé nem ölel. De sorsom ez, hogy búcsúzom, És nem kísérhet senki el; Hát búcsúzóul töltsünk újra, Ég legyen mindenkivel! Csendesen hát töltsünk újra, Búcsúzóul hajtsuk fel; Ha menni kell, hát menni kell, Hát áldjon Isten, ég legyen mindenkivel!