Ezüsttükrös kávéházba' üldögélek, elmélázok csendesen.
Cigány húzza egy sarokba', egy másikba' andalogva könnyezem.
Panaszkodnám, de nincs kinek, bánatomat nem érti meg senki sem,
De gyere cigány, gyere, néked elmondok egy bús emléket csendesen.
S ha lelkeden általszűrted, vedd elő a hegedűdet, hadd szóljon.
A világon mennyi bú van, az mind ebbe a négy húrba' zokogjon.
Füstös, zenés kávéházba' hadd boruljon minden gyászba dalodra,
De aki ezt a nótát hallja, leboruljon az asztalra zokogva.
Füstös, zenés kávéházba' hadd boruljon minden gyászba dalodra,
De aki ezt a nótát hallja, leboruljon az asztalra zokogva.