Hegyen s földön járogatok vala, Virágecskát szedegetek vala, Csincsecskébe csincselgetem vala, Bokrétába kötögetem vala. Lányok, lányok, jó lánybarátaim, Hajtok este hozzám guzsalyasba! Nektek adom húgom koszorúját. Nem kell nékem senki koszorúja. Kötik nékem s az én koszorúmat, Ágból, bogból, fehér csemeréből, Tisztán-tisztán fehér liliomból, Mindenféle szép virágecskából. Azt felkötik s az én kis fejemre, Szép illatja száll a víg szívemre. Szálljon, szálljon, csak megvígasztaljon, A jó Isten engem el ne hagyjon!