A rég nem látott démon egy szép nap hazajő És nem lesz rajta semmi, de semmi feltűnő Látja, ez az a ház, ami fontos volt nagyon Bár őrség áll az ajtóban, ő átmegy a falon Hátul áll és felszolgál, ha kell Az áldomáshoz a serleget már ő adja fel Elhangzik pár szólam, az új Cicero Jó formában van ma, ez a bornak tudható ♪ A rég nem látott démon, mikor lopva visszatér A napsütötte utcákon az árnyék torkig ér Álmok mézét lopja, hajlékot cserél Ha elfoglal egy szívkamrát, ott fellobban a vér Félre áll, hol sziklák görögnek Az elsőt, persze véletlen ő lökte meg Démonhangon harsog, pláne, ha fél Ha indulatból szólalsz meg, a száddal ő beszél Élre áll, hol szitkok dörögnek A táborába gyűjt majd, és onnan nem ereszt A rég nem látott démon volt már üldözött Száműztük a lelkünkből, de mindig visszajött