Mikor látod, hogy nincs már jövőd
Mikor érzed, hogy fogytán erőd
Akkor már te sem hagyhatod tovább
Hogy életeddel játszanak ostoba figurák!
Elvették már szinte mindenedet
De megvan az emberi büszkeséged
És nem adod fel soha a reményt
Mert életed lángja még mindig benned ég!
Fekete zászlókkal gyűlik a nép
A barikádokon folyik a vér
Feláldozva magukat egy szebb jövőért
Fiatalok szállnak harcba az életükért!
De a hatalom és gyilkosa már várja őket
Robbanások és sikolyok rázzák meg a földet
Senkit sem kímél a kínzó halál
Egy kis gyermek könnyes szemmel egy ablakban áll!
A katonának fegyver van a kezében
A nép előtt áll s belenéz a szemükbe
Látja az arcokon: "Tarts velünk jó barát!"
S uralkodója ellen fordítja pisztolyát!
De a gyávák lőnek a tömegbe
Biztos helyen áll az elnök nevetve
Fájdalom járja át az arcokat
Akik nem hagyják elvenni az álmaikat!
Ha legyőzik együtt a zsarnokokat
A kapitalista önkény uralmakat
Az álnok és hazug rendszereket
Felszabadítják a szenvedő lelkeket!
Mikor az ádáz küzdelem véget ér
A romok között már nem folyik a vér
Tépett zászlókat lenget a szél
Nem kell már többé harcolni az életedért!
Akkor nem lesz majd veszélyben oly sok gyerek
Nem lesznek éhező emberek
Nem lesz a hajlék csak vágyálom
Béke uralkodik majd mindenütt az utcákon!
Béke lesz az utcákon, Béke a tereken, Béke a világon
Béke lesz az emberi fejekben!