Lehet, hogy összeomlott régi álmunk
Lehet, hogy nem lesz álom társadalmunk
Lehet, hogy sírnunk kéne mindez után
Vagy az egészet abbahagyni talán?
Őrjöngenünk kéne fegyverekkel
A kézben harcolni rendőrökkel
Ellenségnek nyilvánítani
Mind azt, aki nem érzi át a dalt
Csak azok, akik nem képesek gondolkodni
Azok még több vért akarnak látni
Kétségbeesett gondolatok
Húzzák elő a kést, az állatok
Ki saját hibájáért mást okol
Milliókat egy helyre sorol
Bűnbakot mindenki oly könnyen talál
De ki mondja meg, hol húzódik a határ?
Nekem nem kell, ez őrült mentalitás
Nekem nem kell még több akasztás
Egy vérző világ az otthonom
Ilyen világban kell talpon maradnom
Nekem nem kell ütnöm, hogy érezzed
Nekem nem kell ölnöm, hogy megértsed
Mit érzek, mit gondolok én
De te csak élvezd, hogy minden hír eljut tehozzád
Élvezd, hogy van száz TV csatornád
Színesben láthatsz minden háborút
Focimeccset, mely erőszakba fúlt
Elidegenedés, civilizáció
Fékezhetetlen agresszió
Magával ragad mindenkit, s úgy érez
Nem nyugszik, míg nem tapad vér a kezéhez
♪
Nekem nem kell e gyilkos mentalitás
Nekem nem kell még több pusztítás
Egy rothadó világ az otthonom
Amíg élek, nem szabad feladnom
Nekem nem számít, hogy hol a határ
Nincsen ember, se Isten, ki felettem áll
Te elfogadhatsz egy láthatatlan vonalat
Amit ide-oda rakosgatnak
Akik megmondják, hogy ki a túloldalon áll
Egyik nap még testvér, jó barát (jó barát)
De holnap el fogod vágni a torkát
El fogod vágni a torkát!
Mindenkit megöl ez az ostoba mentalitás
Túl véres lesz a folytatás
Addig, amíg énekelhetek
Így mondom el neked, hogy mit érzek
Nekem nem számít, hogy hol a határ
Nincsen ember, se Isten, ki felettem áll
Nincsen ember, se Isten, ki feletted áll