Félálmot teremt itt bennem ez a nevetséges megfelelés Mint ömledék hömpölyög, lassan testet ölt ez a készenlét De nem, nem engedem, ó nem, nem, nem engedhetem Hogy szelet lopjon e jellem Léttel ellentétes, sorozatgyártott gondolattengerbe temessen Nem leszek Jelentéktelen kép egy gyűjteményben Ereklények tekintett foszló díszed Mert nem, nem engedhetem, nem, nem, nem engedem még Hogy szelet lopjon a tél, az érdektelenség Leszek én a csorba a késen Leszek én a változás Legyek én a karc a felszínen Csak hadd legyek más Mert itt már a gondolkodás is lázadás Hangtalan, belső támadás Leszek én Leszek én a változás Szúró fénnyel, mindent átható tekintéllyel Húz függönyt elém egy igaznak hitt szabélyrendszer Átvilágít, világot ártalmatlanít Álmatlanságba taszítva téves téziseket tanít Tévképzet ez? Vagy a végzet elégtételt vesz? Nekem egy tétel elég lesz Nekem egy tétel elég lesz Egy tétel elég Elég, elég, elég Együtt írunk, törlünk el törvényeket Nekem egy tétel elég lesz Egy tétel elég Elég, elég, elég Együtt építünk saját történetet Leszek én a csorba a késen Leszek én a változás Legyek én a karc a felszínen Csak hadd legyek más Leszek én a csorba a késen Leszek én a változás Legyek én a karc a felszínen Csak hadd legyek más Mert itt már a gondolkodás is lázadás Hangtalan, belső támadás