Minden ami valaha szép volt
A hófehér folt, amire a vér folyt
Darabokra törik az égbolt
Csak nézi a félholt
Hogy ragyog a vérhold
Ki se látok a feketeségből
A fekete fényből, a fekete égről
Valami a messzeségből
Közeledik felém a sötétségből
Megint a szakadék szélén
Nem akarom tudni hogy miért én
Leszarom ki nevet a végén
Csak annyit akarok hogy végre hagyjatok békén
De mindegyik a véremet issza
Pedig egyáltalán nem tiszta
De ha lenyeled már nincsen vissza
Nekem csak egyre rövidebb a lista
A vérem a legerősebb méreg
Velem együtt hullik a sok féreg
Nem vagyok bolond csak kurva részeg
De ha kijózanodok akkor ölj meg kérlek
Mert én nem akarom átérezni
Hogy milyen érzés lehet létezni
Bele akarok feledkezni
Csak keletkezni majd veled veszni
Minden ami valaha szép volt
A hófehér folt, amire a vér folyt
Darabokra törik az égbolt
Csak nézi a félholt
Hogy ragyog a vérhold
Ki se látok a feketeségből
A fekete fényből, a fekete égről
Valami a messzeségből
Közeledik felém a sötétséből
Valami közeledik a messzeségből
Valami közeledik a messzeségből
Valami közeledik a messzeségből
Lassan előjövök a sötétségből
Ha a sötétből kilépek
Én a napon elégek
A szél a hamvaim a tóba fújja
Ahogy a füstömet is elfújja
A halál hírét a varjú hozza
Rápillantok az új vérholdra
A tó vize zavaros akár az elmém
Ha mérget adnál egyből megenném
30 fokban is kabátban járok
Míg a halványulásra várok
Minden ami valaha szép volt
A hófehér folt, amire a vér folyt
Darabokra törik az égbolt
Csak nézi a félholt
Hogy ragyog a vérhold
Ki se látok a feketeségből
A fekete fényből, a fekete égről
Valami a messzeségből
Közeledik felém a sötétségből
Minden ami valaha szép volt