Csak te és én Csak te és én Csak te és én Csak te és én Beszélgetünk a szeretet nyelvén Nézem a csillagokat, feküdj ide mellém Tágul az univerzum, a puncid, az elmém Soha nem megy a puszi mellé Mint a valóság, változzunk mi is meztelenné Megkülönböztethetetlenné Ez egy magasabb szint, menekülj, ha mennél Én is megyek, ha kell: halálig a gangért Csak én és a gang, csak a gang és én Csak én és a gang, csak a gang és én Zötykölődünk a lét tengerén Visszatükröződünk a víz tengelyén Hajózunk koordináták nélkül A víz alattunk megfagyott, a szemem, a szám kékül Azt hiszem, itt ragadtunk, így alakult végül De bennem szirénének marad egy utolsó emlékül Most minden ugyanolyan, mint a legelején Nem maradt más, csak én és én Csak te és te Csak te és te Forró a kemence Csobog a medence A mosolya fekete Forog a szeme, de Vajon mi lehet a Gondolatmenete? Bizsereg a dereka Nem kell a keze sem Alatta, felette Maradna, pedig mehetne A nyakamba beleharapna Tagadja, pedig szerette Magadba szeretve Aranyba temetve Aranyos, ahogy így Nézel a szemembe Magadat keresve Szanaszét repedve Darabokra esve Maradok még ma este A teste remeg, mert Valamit bevenne Mondanám neki, hogy Mehet a levesbe De hiába, már megette Piába keverte Türelem, hagyom, hogy Csavarja, tekerje De milyen jó lehetne Ha fákon is teremne A gondokat elfeledve Folyunk a mederbe Csak te és én Csak te és én Csak te és én Csak te és én Csak te és én