Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt
Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem
Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen
Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem
Ez pár régi dal, nincsen mentség
Csak az a kurva tehetetlenség
Fázik a fal, remeg a festék
Ő is pont olyan, amivé tették
Úgy, mint én
Csak fekszek az út közepén
Lehet késő, de még visszamennék
Már tudja az egész város, már tudja, hogy mit tettem
Nem bírom ezt a nyomorúságot, pedig azt hittem ismertem
Az arcom is csupa sáros, most már csak haza vágyom
Meg a kezem is úgy kiszáradt
Csak fújja a szél a számat, csak fújja a szél a számat
Csak állok a szív peremén, nem is várok mást, csak hogy elvisz a szél
Állok a ház tetején, ugrás, azután pedig nincs, aki él
Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt
Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem
Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen
Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem
Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt
Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem
Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen
Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem
Istenem, mondd meg kérlek, miért nem hiszek benned már?
Ez az ordító csendélet, ez a szívemen a vesztegzár
Akarok egy üres képet, hogy semmit se fessek rá, hogy semmit se fessek rá
Megöl ez a kispolgári lét, itt nincs escape a mátrixból
Betakar a hangod úgy, mint rég, csak most reszket a pániktól
Megölel, vége, szakad a kép, zuhanok és csak szakadok szét
Istenem, mondd meg végre, miért? Istenem, mondd meg, miért pont én?
Istenem, mondd meg, miért pont én?
Istenem, mondd meg, miért pont én?
Miért pont én?
Istenem, mondd meg, miért pont én?
Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt
Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem
Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen
Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem
Megint zakatol a gép, olyan szűkös idebennt
Velem minden szanaszét, elveszítem a fejem
Ahogy sodor el a hév, jön egy szürke idegen
Én csak araszolok épp, minden cuccom cipelem