Ez van.
Ma senki se keresett, ki számítana egy keveset.
Az ablaktörlő jár. Az ember mindig jobbat vár.
Vár, de minek vár? Siet a nyár.
A körúton átvág, a Nyugatinál kalapot emel, a vonatra száll.
És minden áll megfordítva bár, mint reggel.
Az ember araszol.
A jogosítvány ezután ha csak arra szól, kire haragszol?
Válaszolj!
"Ez nem az a nap, nem az a város."
De ki mondta, hogy a szerelem mindig halálos?
Én tudom, nem sok mára,
én tudom, jobb is járna,
és ígéretről nem volt szó.
De tudod, nem hat rám ma
A világ fontossága!
Hát ne is nézz most hátra,
Csak hitesd el, hogy egynek jó!
Hol ide, hol oda, az ablaktörlő törli a napokat.
Hol volt, hol nem volt, egy ölelés, ami rég elmaradt,
és érzem a szemed belül egy tengerpartra néz.
Semmi vész. Jó fotó. Talán még előhívható.
Én tudom, nem sok mára,
én tudom, jobb is járna,
és ígéretről nem volt szó.
De tudod, nem hat rám ma
A világ fontossága!
Hát ne is nézz most hátra,
Csak hitesd el, hogy egynek jó!
A pulton a söröm, a lazítás az övön,
A sarkon az öröm - egynek jó.
A filmben a fazon, az amazon a gazon,
Az erkölcsi haszon -e gynek jó.
A térről a cica, a névből a Vica... meg a versa - egynek jó.
A két kéz a dudán, aparty a Dunán, a váppábödubám - egynek jó.
A dal be a fülön. A másikon kijön.
Mondjam-e külön? Egynek jó.
A tárból a golyó, a srácról a fotó, a tájból a folyó - egynek jó.
A padban az ima, az ügyből a sima, az áldozat aki ma - egynek jó.
A test, ami kinő, a minta mit kisző az arcon az idő - egynek jó.
A nap, ami följön, a fénye a bőrön, az élet a földön - egynek jó.