Csak egy perc az életből, csak egy hang a szívemből
Érzed-e mi minden múlik hetvenkét szívdogbbanással...
Egy a csenddel fogy el, egy a viszhangnak felel,
Ahogy a gleccser jege beleroppan az óceánba. (Így tűnik el)
Egy szökik az égbe - ebben csillag fénye rebben.
Egy pedig a lánggal lobban el - homály issza fel.
(Körülöttem az éj)
Beledöbben a szív, de ne félj, (körülöttem az éj)
A világnak csak egy ember vagy, de Nekem a világ Te vagy!
Nézd, felhők köde gomolyog ma a szívemen át!
- Ölelj csak át, Veled vagyok vigyázni rád!
És Én félek hova sodor engem el így a világ...
- Ölelj csak át - a pillanat dobog tovább!
Hát bármi vár engedj belemenekülni az ölelésbe már
- Ölelj csak át, Veled vagyok vigyázni rád!
Csak bújj hozzám, bújj hozzám, bújj hozzám,
és vitorlázz át velem az éjszakán!
Ez a dobbanás egy szó, a végső élettől búcsúzó.
Ebben az dobban, ahogyan a gyermek rezzen az ultrahangon.
Egy a földdel megremeg, egyet a zápor eltemet,
Mikor a cseppek elmossák a nevemet, amit a homokba rajzoltál. (Így tűnik el)
Egy a mozdulatban szól, egy pedig elkísér,
Ahogy a testünk lassan elhajózik egy álom felé.
(Körülöttem az éj)
Beledöbben a szív, de ne félj, (körülöttem az éj)
A világnak csak egy ember vagy, de Nekem a világ Te vagy!
Nézd, felhők köde gomolyog ma a szívemen át!
- Ölelj csak át, Veled vagyok vigyázni rád!
És Én félek hova sodor engem el így a világ...
- Ölelj csak át - a pillanat dobog tovább!
Hát bármi vár engedj belemenekülni az ölelésbe már
- Ölelj csak át, Veled vagyok vigyázni rád!
Csak bújj hozzám, bújj hozzám, bújj hozzám,
és vitorlázz át velem az éjszakán!
Perc múlhat el, nap bújhat el, szél fújhat el
- Veled akkor is ott leszek Én!
Tó tűnhet el, hegy dőlhet el, test törhet el
- Veled akkor is ott leszek Én!