Lemerül értem a könnyű bulvárriporter
S azt kérdi ha valaha rám egy sziget várna,
Egy távoli hely mi lenne az a valami amit
Oda elvinnék magammal
A válasz kell az olvasónak és legyen kedves
E gondolattal így játszani el, így játszani el
De nekem mondd csak el
Mi kéne innen, és mi az ami nem?
A haverok osztonak a CD-imen
Meg a könyveken
Melyeket elolvastam, vagy nem
És nem jön velem a sok megunt cucc,
Meg a tucc-tucc
A szoszédból a preszkód, a fluxus,
Az agyi-gagyi fazon, a tetkós luxus
Na az mind nem,
De van egy ötletem:
Volna hát egy part,
Tart ameddig tart
Volna hozzá nyár
Hogyha ott volnál
És volna még a messzeség
S a benne fürdő ég:
így ez épp elég,
Csak te kellesz még.
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
Maradna még egy város, amiben
Volt lakásunk, ott más lakik, igen
És marad az a rakat sátán,
Ki vigyorog amikor száguld a sárgán át
A klón, a szónok,
Az ökölbe szorult szónok
A panaszkönyv, meg az a régi mondat
Hogy megint nem mi nyertünk.
Hol az a kis szigetünk?
Volna hát egy part,
Tart ameddig tart
Volna hozzá nyár
Hogyha ott volnál
És volna még a messzeség
S a benne fürdő ég:
így ez épp elég,
Csak te kellesz még.
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
Csak te, csak te, csak te, csak te meg én
Volna hát egy part,
Tart ameddig tart
Volna hozzá nyár
Hogyha ott volnál
És persze még,
A messzeség
Más mi kellhet még?
Mint szemünkbe' kék,
Megkereshetnénk.
A föld, az ég,
A messzeség,
és mi ketten: épp elég...