Ötvenhat izzó ősze volt, Magyarország remény és pokol. Gyűlt a tömeg és a harag nőtt, Egy hazug világ szilánkokra tört, Megmozdult a föld. Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót, Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol, Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán, Tarts még ki - érted éltünk, érted bátran halnánk! Európa mélyen hallgatott, Most már késő, ezrek vére folyt. Beleremeg, beleremeg a föld - félelem ébred: A szabadság lánctalpakon jött, Lánctalpakon jött. Zúgó szél - széttört álmunk lassan újraéled, Tűz és vér - hagyták vérbe fagyni ezt a népet, Hungary - a változás szelét most újra érzed, Tarts még ki - és ha nincs segítség, akkor most sem félek. - Nem! Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót, Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol, Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán, Tarts még ki - érted éltünk, érted bátran halnánk! Hungary...