Fekete rúzzsal puha ajkaid még puhítod Mesélj, Megváltó mesét Te tündöklés-szirmú virág Mert a holló is madár S néha csak ő nem látja így Te fénylő gyász-leány! Mint áldozó az ostyát Én úgy kérem csókodat! A féltés udvarán Ölelj magaddá! Szoríts, s majd elfogad Az élő tisztaság! Ez a legnagyobb önzés De ettől áll a világ Leplezd magaddal Bújtasd szirmoddal vén tanítód! És ha kilélegeznéd Én tüdőmbe szívnám a halált! Ez a legjobb jó, s ha má Mindenképp elveszünk, legyen meg így Te varjú-lelkű nő Te mennyből hulló eső Én így kérem csókodat! A féltés udvarán Ölelj magaddá! Szoríts, s majd elfogad Az élő tisztaság! Ez a legnagyobb önzés De ettől áll a világ! De ettől a világ De ettől a világ Tőled áll a világ!