Hópelyhekké válik lassan minden felhő Mélyen bent ez a szív most már gyengédebben jár Egy ablakból szép dal szól, és csillagszóró sírja lángját Így sír bennem gyermek képben az elbújt boldogság Ünnep, mondd, miért félsz Tőlem, mondd, hová mész? Így hajlék nélkül az égi fényből Juthat-e csöppnyi rész nekem? Hóból takaró Bánatból sál Fagyott könny hull az égből! Az ünnep ezzel jár Így egyedül Néha ráeszmélek, hogy kívül nincs karácsony Mert a lelkünk az, ami örvend, és a szívünk az, ami fáj És ha egy ablakból szép dal szól, és csillagszóró sírja lángját Tőlem függ csak, hogy meddig rejtőzik még az a szebb világ Hisz az ünnep csak úgy szép Ha képes vagyok szeretni még Mert nincs karácsony, ha magam bezárom és nem teszem ki eléd Szólj hát, ölelés, de hagyj békén, sár! Fagyott könny, hullj az égből, de ajándékkal várj! Rejts most fa alá, majd bontsd ki végzetem! Tőlem nincs más ajándék Hát vidd az életem! ♪ Hát, vidd az életem!