A holdon ülve - csak ketten lehetnénk de te mást választottál
Már nem szeretném, hogy szeressél
A lábunk alatt, az egész föld heverne
Csak néznénk csendben, minden bánatunkat elfeledve
A holdon ülve - csak ketten lehetnénk de te mást választottál
Már nem szeretném, hogy szeressél
A lábunk alatt, az egész föld heverne
Csak néznénk csendben, minden bánatunkat elfeledve
Csak beszélgetnénk, úgy mint régen éjjel 1-kor
Az ágyban fekve, félhomályban és az idő nem létezett
Nekünk nem létezett, de pont én voltam ki nem kérdezett...
És nézd ez lett a vége
Megint az én szívem törték félbe
Ketten a világ ellen, mondtam, pedig semmi se volt rendben
Tudom, mert még hallak a csendben
Ott érezlek, abban a percben
Észre sem veszem de folyton magamat sebzem
És mint annó szeretet, mostmár másnak osztod a szerepemet
Finom tested, testem mellett átölelve
Együtt izzunk, mint a neplemente
Parázsként égek az éjben
És ha majd egyszer fényként szállok az égbe
Senki sem taposhat rá majd a fékre
Ez itt a végzet
Mostmár nem tépnéd össze a képet
Egy érzés, ami csak szétvet
Ezt dobta az elet
Inkabb még egy kicsit elek, minthogy feljek
911 nem az én vétkem
A holdon ülve - csak ketten lehetnénk de te mást választottál
Már nem szeretném, hogy szeressél
A lábunk alatt, az egész föld heverne
Csak néznénk csendben, minden bánatunkat elfeledve