Délután fél hat,
Már megint felébredtem
Az útról rég letévedtem
A démonomat felébresztem
Délután fél hat,
Már megint megbánom
Az érzést mélyen elzárom
Legalábbis csak próbálom
Már megint felébredt
A kétely ami bennem él
A kezem ismét a tűzbe ér
Oh a tűzbe ér
Már megint felébredt
Talán többet már nem alszik
De nem akarok így meghalni
Oh de meghalni
Nem boldogít a pénzem ami egyébként már nincs is
Nagy ház se aranyásó a vagyon nélkül hisztis
Ez kezdett el vinni érzem már ahogy kisiklik
Megint az életem bármit számít elvitte már a biznisz
Neked a pénz nekem a lét
Minek a vagyon ha mindegyik kép
Lelkembe fekete egyedül megint megyek a világom csak ettől szép
Felismerhetetlen a tükörképem
Ezek vakok nem látják hogy megöl éppen
Egymagam maradtam közel a vége
A Hangod csend a zajban ölel a mélybe
Babér nem terem de a hiány innen kinő
A kérdés bennem ugyanaz
Még mindig mennyi idő?
Délután fél hat,
Már megint felébredtem
Az útról rég letévedtem
A démonomat felébresztem
Délután fél hat
Már megint megbánom
Az érzést mélyen elzárom,
Legalábbis csak próbálom
Már megint felébredt,
A kétely ami bennem él
A kezem ismét a tűzbe ér
Oh a tűzbe ér
Már megint felébredt
Talán többet már nem alszik
De nem akarok így meghalni
Oh de meghalni
Kezdi átvenni az irányítást elragad a hiàny
Minden próbálkozást mellőzne csak megtagadva kizár
A sziv
Ez nem ideális ív
De leszarom csak latapadok ide bárki hív
Senki sem látja azt, hogy mit takar a lelkem
Meg se hallanád, ha orditana bennem
Senkit se érdekel, hogy belehalok lassan màr
Délután fél hat,
Már megint felébredtem
Az útról rég letévedtem
A démonomat felébresztem
Délután fél hat,
Már megint megbánom
Az érzést mélyen elzárom
Legalábbis csak próbálom
Már megint felébredt,
A kétely ami bennem él
A kezem ismét a tűzbe ér
Oh a tűzbe ér
Már megint felébredt
Talán többet már nem alszik
De nem akarok így meghalni
Oh de meghalni