Egy hete, hogy szenvedek És te tudod, hogy itt valaki vár Figyeli az utakat, gyere már! Kösz, hogy jössz és mindened kiteszed Ledobom a gátlásaimat és kimegyek az erkélyre Magamat kizárom, szívemet kitárom és ma is odakiáltom Hogy nincs a helyzetemben semmi, de semmi Amit ne lehetne kissé jobbá tenni Áj láv jú Szégyellem, de kellesz piszkosul Áj láv jú Ne hagyj engem így ártatlanul! Állítom, a szívem egy rom, s nyom Leromlott a bizonyítványom S az állapotom? Na az se normális Kérdeztem az orvost, "Ugye hormonális?" Kivizsgált és végül is így szólt "Kutyabaj, csak egy átlagos szív-kór Meggyógyul, s ha nyolc napon túl is eltart A tünetei szűnnek majd" Áj láv jú Szégyellem, de kellesz piszkosul Áj láv jú Ne hagyj engem így ártatlanul! Ágy alá gyaláz a láz A nagyapám belemagyaráz a bal fülembe Lefeküdni minek, hogyha nincs kivel? Kérdem én, mire így felel, "Na idefigyelj! Ugyanaz a nő lesz gyermekeid anyja Aki anyósod lánya és eljön a napja Hogy nem érted, nem ezt kérted Hát miért tett veled ilyet ez az élet?" Áj láv jú Szégyellem, de kellesz piszkosul Áj láv jú Ne hagyj engem így ártatlanul! Áj láv jú Áj láv jú Áj láv jú Szégyellem, de kellesz piszkosul Áj láv jú Ne hagyj engem így ártatlanul! Áj láv jú Szégyellem, de kellesz piszkosul Áj láv jú Ne hagyj engem így ártatlanul!