Egyszer réges régen, lent a mélyben ült az ördög Hosszú idő óta semmi dolga, s körülötte lézeng Sok ördögi szolga Sürgés-forgás, s jő a hírnök (jő a hírnök) S arany trónusán hallgatja őt az ördög Térdreborul a hírnök: "Felség!" (Felség) Fenn a Földön az emberek boldogok (boldogok) Szántanak, vetnek, s aratnak, a lányok szendék Az asszonyok hűek, és gyermekeket szülnek Felugrik az ördög arany trónusáról! "Én ezt nem tűrhetem" "Felborítja őket ördögi ötletem" Aranyat küldök a Földre, mit vágyakozva néznek És elnevezem, elnevezem a mindenható pénznek Ma megindult az arany a rettenetes útján (rettenetes útján) Először félve nézték kissé furcsán, de csillogó színe tetszett nekik Mint a gyermekek a csörgőt a kezükbe vették, szagolgatták S bár érezték vesztét a boldogságnak és a békességnek Ha belül megszólalt a bizonyos hang hát pát mondtak a szépnek Mert változott a érték és más lett a mérték, az ízeket, az illatokat Számokban mérték De valami megmaradt annak ahogy az Úr hagyta itt, és Sokan zengik gondolatait Ha egyszer vége lesz a Földön a rossznak (Földön a rossznak) Az arany elveszíti régi hatalmát S az ördög is elveszti Földön lévő uralmát