Ahol én lakom, ott virágzik az ősi szakma
A legjobb nőknek mindig van kuncsaftja
Kiállnak a sarokra, és dől a lé
Csak öt perc szex, háromezerért
Persze gumi nélkül több, ezt mindenki tudja
Megkaphatsz mindent, hogyha futja
Széles a skála, vérvörös a szája
Hogy kint van az utcán, már nem bánja
Kifesti magát, és nekidől a falnak
A púder az arcon két centi vastag
A miniből majdnem mindig kilóg a feneke
Lehet, hogy nem ok nélkül van mindenből elege
Mert hűvös az idő, reszket a teste
A ma esti felest már kétszer lenyelte
Repedt a sarka, ma nincs jó napja
Ő is mint a többiek, hisztis fajta
Egyre jobban unja, nem ma kezdte
Vastag a combja, fáradt a teste
Ötven év eltelt, ő meg maradt
Egy régi dalt dúdol a bajsza alatt
Minden sarkon álltam már
Minden lépcsőn ültem már
Minden sarkon álltam már
Minden lépcsőn ültem már
Minden sarkon álltam már
Minden lépcsőn ültem már
Minden sarkon álltam már
Minden lépcsőn ültem már
Az anyjára ütött, de ki tudja, hányat
Csak ő az, aki vele van jóban-rosszban
Apjáról nem tudni, hogy éppen hol van
Hisz lehet ő egy üzletember, vagy akár egy hentes
Találgatni felesleges
Szóval itt ez a fekete szemű, aki épp most hatodikos lenne
Ha lenne olyan nap, amikor iskolába menne
De nem csak lóg, van úgy, hogy nem mehet
Mert az anyja kiküldte, és ő kéreget
Egy pár rongyban a sarkon, a porban
A kezét nyújtja, maszatos arcra szótlan
Az embereket nézi és a jövőjét tudja
Az ősi szakmát ő is megtanulja
És pár évvel később már hallható
- A kocsiban a szaxi csak két rugó
Szóval eljött az a nap, amikor munkához fogott
Anyjától átvette a stafétabotot
Egy tuti helyet a soron, és egy régi rúzst
És hozzá egy dalt, amit mindig fúj