Nyár volt, s a tó tükrén végigsiklott egy huncut fény.
Elbûvölt, hogy rám talált, szívemben õrült táncot járt.
Tudtam, egyszer elmehet, s már visszaszámoltam a perceket,
Hisz hívták a hulló levelek.
Ha látlak, félek, hogy megkívánlak.
Mert rabja lettem egy őrült vágynak.
Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás.
Ha látlak, félek, hogy megkívánlak,
Még tart varázsa a gyönyörű nyárnak.
Csak rajtad múlik, hogy lesz-e újabb folytatás.
Egy szép nap, talán délután
Olyan félszegen simult hozzám.
Nem szólt, csak rám nézett,
S én kitaláltam az egészet.
Lassan feljött a hold
És mindkettõnket átkarolt.
Õ már a jövõ nyárra gondolt.
Ha látlak, félek, hogy megkívánlak.
Mert rabja lettem egy őrült vágynak.
Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás.
Ha látlak, félek, hogy megkívánlak,
Még tart varázsa a gyönyörű nyárnak.
Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás.
Ha látlak, félek, hogy megkívánlak.
Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás.
Ha látlak, félek, hogy megkívánlak.
Mert rabja lettem egy őrült vágynak.
Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás.
Ha látlak, félek, hogy megkívánlak,
Még tart varázsa a gyönyörű nyárnak.
Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás.
Félek, mégis indulok, mert a múltamtól nem búcsúzok.
Egy éve nem láttalak, de minden nap kívántalak.
Vár ránk sok szép emlék, mit veled újra átélnék.
Csak tudnám, hogy neked is ennyit ér.