A ragyogó, telinő pest Nappalában nincs szív, csak iram A rohanó napokban Sehol nem talállak téged, se magam Hóvakság van, a csúcs egy szirén Divatos fétis a még Az új kell mindig, a látvány a fő Nem az átélt idő Nem élsz igazán, ha mindig máshol jársz Élvezd ki a mát! Ha elfogy, öltözz át! Hagyd a viharod! Szeresd a napot! Amíg beragyog, hagyd, hogy süssön ránk! A telifüst utakon Feléd hajt az életösztön, ma hagyom A monoton, csupa gond Zajos fejvilágból szöknék, de nagyon! Nézz rám, olvass! Nem kell ma más Csak az a villanás Szemmel egyet szikrázz felém! A többit, majd én Nem élsz igazán, ha mindig máshol jársz Élvezd ki a mát! Ha elfogy, öltözz át! Hagyd a viharod! Szeresd a napot! Amíg beragyog, hagyd, hogy süssön ránk! Nem élsz igazán, ha mindig máshol jársz Élvezd ki a mát! Ha elfogy, öltözz át! Hagyd a viharod! Szeresd a napot! Amíg beragyog, hagyd, hogy süssön ránk!