Egy óriás angyal volt, s én folyton csüngtem meseszép mosolyán De bajban átment az élet minden kulcsra elzárt kapuján, jó anyám Lángolt ő, láttam már ridegen, könnyekben úszva és nagy vihar után Aki értem mindent megtett volna, pedig de törékeny, a jó anyám Ha kezében volt a kiskezem, én nem féltem, csak néztem rá Csodáltam, hogy lehet ily gyöngéd és erős bármily késő éjszakán vagy reggel korán És nincs rajta kívül ember más, kinek ennyi mindent köszönök, édesanyám Felnőttem és úgy hiszem, most érzem az erejét igazán Még mindig angyal ő, és ha kell, zörget bárki kapuján, jó anyám Mondja, olykor túl gyorsan megy az idő, és a tükörben látja már a homlokán Ha velem van, két szemében mégis ott lobog a láng, ó, anyám Ha kezében van az én kezem, most sem félek, csak néztem rá Csodálom, hogy lehet ily gyöngéd és erős bármily késő éjszakán vagy reggel korán És nincs rajta kívül ember más, kinek ennyi mindent köszönök, édesanyám