Én a bánatomat mindig kifogom
Mindig kifogom, én mindig kifogom
Rossz porondra léptem, hol nincs kacagás
Nem jön soha más, csak mindig a pofon
Én a szerencsével nem találkozom
Én a boldogsággal nem barátkozom
Én egy szerelmet, ha végig harcolok
Már úgy indulok el, hogy a vesztes maradok
Azzal biztatnak, hogy forgandó a sors
Egyszer jön a rossz, és aztán jön a jó
Azzal biztatnak, hogy tájfunok után
Egyszer révbe áll a hányódó hajó
Velem, úgy látszik, a kerék itt megállt
Vagy nem találtam én még soha jó révkapitányt
Én a bánatomat mindig kifogom
Mindig kifogom, én mindig kifogom
Velem, úgy látszik, a kerék itt megállt
Vagy nem találtam én még soha jó révkapitányt
De a bánatomat mindig kifogom
Mindig kifogom, én mindig kifogom
Én a bánatot csak mindig kifogom
Mindig kifogom, én mindig kifogom
Rossz porondra léptem, hol nincs kacagás
Nem jön soha más, csak mindig a pofon
Én a szerencsével nem barátkozom
És a boldogsággal nem találkozom
És egy szerelmet, ha végig harcolok
Úgy indulok el már, hogy a vesztes maradok
Azzal biztatnak, hogy forgandó a sors
Egyszer jön a rossz, de aztán jön a jó
Azzal biztatnak, hogy tájfunok után
Egyszer révbe áll a hányódó hajó
Velem, úgy látszik, a kerék épp megállt
Vagy nem találtam én még soha jó révkapitányt
De a bánatot én mindig kifogom
Mindig kifogom, én mindig kifogom
Velem, úgy látszik, a kerék itt megállt
Vagy nem találtam én még soha jó révkapitányt
Én a bánatomat mindig kifogom
Mindig kifogom, én mindig kifogom
Velem, úgy látszik, a kerék itt megállt
Vagy nem találtam én még soha jó révkapitányt
Én a bánatomat mindig kifogom
Mindig kifogom, én mindig kifogom