Csak akkor vagy szabad, ha szeretsz valakit Ha feloldódsz egy ölelésben, messzire repít Mert sűrű, sötét rács őrzi a lelket De elsorvad, hát ki kell néha engedd Rácsok nélkül mindannyian elszállnánk az ég felé Nem egyszerű, gyenge lélek lehet, meg sem értené Nyisd ki mégis saját lelked börtönének zárjait Hinned kell, mert ez az érzés minden úton átsegít Csak akkor vagy szabad, ha alkotsz valamit A hegytetőn az északi szél arcodba süvít Most nyújtsd a kezed, adj hálát az égnek És vedd észre, ha virág nyílik érted Kis lépések vezetnek a régen vágyott cél felé Lent a völgyben, félhomályban senki meg nem értené Nyisd ki mégis saját lelked börtönének zárjait Hinned kell, mert ez az érzés minden úton átsegít ♪ Csak akkor vagy szabad, ha érzed a zenét Minden dallam átölel és áramlik feléd Együtt lüktet és egyszerre dobban Minden ajtó megnyílik a mostban Elolvad a múlt, a jövő, megéled a perceket Mázsás teher semmivé lesz, elhagyja a testedet Nyisd ki végre saját lelked börtönének zárjait Hinned kell, mert ez az érzés minden úton átsegít Hinned kell, mert ez az érzés minden úton átsegít Hinned kell, mert ez az érzés minden úton átsegít