Nem adott könnyű álmot az élet És néha attól félek, nem lesz elég erőm hozzá Hogy megvalósíthassam mindet Mindent, ami lennék, hogyan válhatnék azzá Aki megmutatja neked azt a képet Amit az ágyam szélén fekve, fáradt szemeim mögül Minden éjjel nézek Hiszen ennyi az élet, néhány papírra vitt történet Lehet, nincsen rajta sok hely, én mégis odarajzollak téged Te meg majd kiszínezed a részeket Amit szürkén hagyott a képzelet Hiánya és ha minden hiába volt Csak szeretném fogni a két kezed Mert látom, ahogy a ködben elhalványul minden álmom Mégis a fény felé botorkálunk, keresztül a félhomályon Hiszen tudod jól, hogy az álmaimon túl semmi másom nincsen Gördíthet bármit elém a világ Soha nem hagyom, hogy térdre kényszerítsen! Hogy térdre kényszerítsen ♪ Nem adott könnyű álmot az élet És érzem néha, félek, néha tényleg nem látom Ahogy célba érek De őrzök magamban jó néhány szép emléket Ami ébren tart, ha az álmoknak majd A valóság vet véget Látom, ahogy a ködben elhalványul minden álmom Mégis a fény felé botorkálunk, keresztül a félhomályon Hiszen tudod jól, hogy az álmaimon túl Semmi másom nincsen Gördíthet bármit elém a világ Soha nem hagyom, hogy térdre kényszerítsen ♪ Hát ébredj fel és küzdjél az álmaidér'! Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'! Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'! Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'! Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'! Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'! Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'! Ébredj fel és küzdjél'! Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'! Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'! Ébredj fel és küzdjél az álmaidér'! Ébredj fel és küzdjél'!