Gyújts végre lángot ma éjjel a sötétben! Ha meglátod, ne félj, engedd, hogy hadd égjen! Mert ez a fény itt ma csak miattad világít Hogy lásd mit rejteget el ez a világ itt Milyen nagyon keveset láttál eddig Gyújts végre lángot, ha nem látod a lényeget Ezeket az életüktől megfosztott lényeket Akiknek nem látszik az arcuk, mert elfordítják tőled Hisz soha nem volt senki, aki meghallgatta őket Mert... nem hallod a hangjuk, hallgatnak Halkak, vagy meg sem szólalnak A hatalmak alatt megtörnek csendesen Mindenki néma és eszembe jut néha Hogy lehetünk ilyen sokan kevesen? Hát láss, ne csak nézz! Nem olyan nehéz Megszabadítani csak azt lehet, aki Cselekvésre kész ♪ Gyújts végre lángot, és engedd, hadd nyelje el A világtalanságot, a kezeddel Tartsd a magasba, érezd, hogy felperzsel És a hamvait a változás szele hordja el Hadd lássam a kezed és benne a rég elvesztett, megfakult reményt Ha te is elfogadod azt a tényt, hogy Az élet nem előre megírt történet A szemed megszokja a sötétet És többé nem igényli a fényt Hogy láss, ne csak nézz! Nem olyan nehéz Megszabadítani csak azt lehet, aki Cselekvésre kész Hát gyújts világot, a lángot vidd magad előtt, bármerre mész Ha látod az utat és járod, a végén biztos célba érsz ♪ Hát láss, ne csak nézz! Nem olyan nehéz Megszabadítani csak azt lehet, aki Cselekvésre kész Hát gyújts világot, a lángot vidd magad előtt, bármerre mész Ha látod az utat és járod, a végén biztos célba érsz Mert tudod rég A hatalom szomját Csak a népe könnyei oltják A hatalom szomját Csak a népe verejtékei oltják A hatalom szomját Csak a népe könnyei oltják A hatalom szomját Csak a népe verejtékei oltják A hatalom szomját Csak a népe könnyei oltják A hatalom szomját Csak a népe verejtékei oltják A hatalom szomját Csak a népe könnyei oltják