Talán hagyni kéne a múltat Talán feledni kéne mindent Azok a sebek, ha begyógyulnak Többé nem fájnak már itt bent Ha mégis ragaszkodnék hozzá Kérlek ne hagyd, hogy elkövessem azt a hibát Ne váljak azzá, Aki nem érez mást, csak örök nosztalgiát ♪ Elmúlt és elengedném végre Mégis magával ránt a mélybe A gondolatok végtelen vizén Hánykódom, soha partot nem érve Egy szebb holnapot remélve Őrültként kapálózom érte Nem merülünk el csendben Addig a napig, amíg el nem jön a vége Hagyni kéne a múltat Talán feledni kéne mindent Azok a sebek, ha begyógyulnak Többé nem fájnak már itt bent Ha mégis... ♪ Azt érzem úgy hullottam térdre Mint egy csillag aminek nincs fénye A magánya várja, hogy magába zárja A saját tehetetlen sötétje Hát jó én elfogadom, így lettem Egy űr két élet közt, kerestem A fényt, de a végén, úgy is fekete lenne a színe, Hogyha volna lelkem Hagyni kéne a múltat Végre megbocsájtani magunknak és beengedni az újat Talán feledni kéne mindent Ha már nem fáj az emléke itt benn, az emlékeimben ♪ Hagyni kéne a múltat Talán feledni kéne mindent Azok a sebek, ha begyógyulnak Többé nem fájnak már itt bent Ha mégis... Hagyni kéne a múltat Talán feledni kéne mindent Azok a sebek, ha begyógyulnak Többé nem fájnak már itt bent Ha mégis... Fáj még idebenn, az érzés nem idegen Fáj még idebenn, engedd el hadd menjen Fáj még idebenn Ha mégis...