Tudod én kötéllé sodornám életünk fonalát Ölelj át, így kötném magamat te hozzád Bilincsre verve, de nem úgy mint rabszolgák Úgy mint, akik maguk kapukhoz láncolják Örült aktivisták, fekszünk a földön Én ott lennék rab, ahol te vagy a börtön De csuklómat nem vágja többé a karperec Reggel van, azt mondják: szabad vagy, elmehetsz Lassan elpusztult bennünk minden szép Csendben néztük az életünk, hogy esik szét Csak álltam és néztem és nem hittem el Hogy ezt az időt, lemosod néhány könnycseppel Végig gurulva arcán és ajkain Áztatják sárrá megmaradt hamvaim, áztatják sárrá megmaradt hamvaim Lassan elpusztult bennünk minden szép Csendben néztük az életünk, hogy esik szét Én szerettelek és bár volt bennem sok hiba Kérdés csak az, hogy te szerettél-e valaha? Lassan elpusztult bennünk minden szép, ne engedj el Csendben néztük az életünk, hogy esik szét, ne engedj el még Én szerettelek és bár volt bennem sok hiba Kérdés csak az, hogy te szerettél-e valaha?