A világ gyorsan megy előre
Mi meg lassan tönkre
És mások miatt vágyjuk,
Hogy magunk vágyjunk többre
Az ágyunk megvetve
De nem fekszünk le többet
Emberből kevesebb
De belőlünk csak több lett
És minden test egy másik
Testtel határos
De sosem volt még senki
Ennyire magányos
Hát kéne egy kis idő
Míg egy új szervünk kinő
És megvitatjuk bölcsen,
Hogy ki férfi, ki nő
Olyan ingatag lett minden
Miben lehet bízni?
Ma még fogyni kell, aztán
Holnap már hízni
Ez betegség éppen
Vagy szépségideál
De senki nem fér mellénk
Ha a kétség ideáll
♪
A kirakatból mindenki
Jobbnak tűnik nálunk
És kudarcnak becézgetjük
Minden álmunk
Jó vicc, nevetünk
A lehetőség adott
Bevettük, lenyeltük
És mégsem hatott
Mert nevetség tárgya,
Milyen olcsó a tehetség
Kifosztjuk magunkat
Csak tessék csak, tessék
Diplomákból felhúzott papírfalak
De elázunk mind a nagybetűs Ég alatt
És aki szeretne így is
A felszínen maradni
Ma szaladni tanuljon meg
Holnap harapni
Mer' észre sem vesszük
És a sorsunk ránk tapos
Ma történik az,
Amiért a holnap másnapos
♪
Ó
És aki szerethet téged
Más helyére lépett
Hát értelmezz bárhogy
Egy ép családképet
Tépett épp ketté
A felelőtlen múltunk
És széttett lábakkal
Szeretetet koldultunk
És bámulunk, hogy mi a faszért
Nem tudunk szeretni?
Nem értettük a viccet
Csak próbálunk nevetni
Rajta, hogy ne mondják
A fajtánk csak sírni tud
Kinek bírja a lába,
Majd egész a sírig fut
És rohanunk, pedig
Látjuk már rég,
Hogy a kanyar túl végén
Tátong a szakadék
De hát milyen gyáva az
Ki még élni sem mer?
Csak mondjuk ki végre már
Hogy milyen szép az ember...
Milyen szép az ember
Magába fulladt emberöltő
Azt hiszi, hogy él, mindenki
Hozzá érne valakihez
De nem ahhoz, aki hozzá ér
Most, hogy eltűntél a tömegben
Egész boldognak látszol
Aki szalagra vár, az nincstelen
Aki szalagra vár, az táncol
Magába fulladt emberöltő
Azt hiszi, hogy él mindenki
Hozzáérne valakihez
De nem ahhoz, aki hozzá ér
Most, hogy eltűntél a tömegben
Egész boldognak látszol
Aki szalagra vár, az ünnepel
Aki szalagra vár, az gyászol
♪
Kilép és egy-két-há,
Kilépés, egy-két-há!