Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít
Nézd a világ apró rebbenéseit
Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog
Vihogva varrnak felhőskörmü lányok
Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló
A sarkon túl egy illatszerárus árul
A hitvesét is ismerem szagárul
Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást
Csak elfeledték. Akár a gyökvonást
Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
Szíveikben mára szépen megfagyott
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró rebbenéseit
Egy újságlap repül: most csákót hord a szél
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él
Még kávéházba jár. Látom hébe-korba
Sötét ruhája, válla csupa korpa
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Nézd, nézd, nézd, nézd...
Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán
Mint vén levelét a vetkező platán?
Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít
Nézd a világ apró
Nézd a világ apró
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró rebbenéseit
Nézd a világ apró...
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit
Rebbenéseit