Mondják a csendnek hangja van De miért nem a fülemben érzem azt A csendet, ami ott szól a távolban Ott melletted az úton ordít fájdalmában Szaladnék vagy repülnék innen még messzebbre Ahol csendben van a csend, az élettelen csend Tán a magasban, még egy kicsit feljebb, Ahol egyedül leszek, a legjobb társakkal leszek Lennék a Kis Medvében csillag fent az égen, S onnan néznék szerteszéjjel a messzeségbe, Várnám a reggelt a Napra nézve tettre készen, A sztratoszféráról ugornék én a mélybe. Lennék a Kis Medvében csillag fent az égen, S onnan néznék szerteszéjjel a messzeségbe, Várnám a reggelt a Napra nézve tettre készen, A sztratoszféráról ugornék én a mélybe. Mennyi élet, mennyi szív Egykor itt éltem, mégsem hív úgy csordogál a csend az érben Bárcsak hallanám a légüres térben Lennék a Kis Medvében csillag fent az égen, S onnan néznék szerteszéjjel a messzeségbe, Várnám a reggelt a Napra nézve tettre készen, A sztratoszféráról ugornék én a mélybe. Lennék a Kis Medvében csillag fent az égen, S onnan néznék szerteszéjjel a messzeségbe, Várnám a reggelt a Napra nézve tettre készen, A sztratoszféráról ugornék én a mélybe.