Mint kóbor kutya kóboroltam Csavarogtam össze-vissza Tükröződtem ablakokban Mozgólépcsőkön ácsorogtam Hiányoztak a véletlenek A jól megszokott zsákutcák helyett Aztán egyszer csak ott termettél Ó én ezt el sem hiszem Szoríts most jó erősen A pillanat röppenőben Szoríts most jó erősen A pillanat röppenőben Röppenőben Az életem egy rubik kocka Rakosgatom nem jön kis soha Színtévesztőként szürkületben Nem egyszerű, de te megmutattad Mert betoppantál és hoztál be fényt Váratlanul, ezt hogy csinálod Ó az ember mindig tanul De tőled a (leges) legjobb Szoríts most jó erősen A pillanat röppenőben Szoríts most jó erősen A pillanat röppenőben Röppenőben Röppenőben Sodródni jó, mint egy folyó De a karjaidban még jobb talán Még jobb talán Még jobb talán Szoríts most jó erősen A pillanat röppenőben Szoríts most jó erősen A pillanat röppenőben Szoríts most jó erősen A pillanat röppenőben Szoríts most jó erősen A pillanat röppenőben Röppenőben Röppenőben