Jön a vihar, tajtékja ében,
Haragos bírák feketében,
Villámok szelnek át az égen,
Mint fájó fejen a kinok,
Utánuk bársony nesz inog,
Megremegnek a jázminok.
Jön a vihar, tajtékja ében,
Haragos bírák feketében,
Villámok szelnek át az égen.
Jön a vihar, tajtékja ében,
Haragos bírák feketében,
Villámok szelnek át az égen.
Almaszirmok - még ép a roncs ág -
Igyekszenek, hogy szállni bontsák
Kis lepkeszárnyuk - mily bolondság!
S ameddig ez a lanka nyúl,
A szegény fűszál lekonyúl,
Fél, hogy örökre alkonyúl.
Jön a vihar, tajtékja ében,
Haragos bírák feketében,
Villámok szelnek át az égen.
Jön a vihar, tajtékja ében,
Haragos bírák feketében,
Villámok szelnek át az égen.
Borzongásuk a nem remélt vád -
így adnak e kicsinyek példát,
Hogy fájdalmad szerényen éld át,
S legyen oly lágy a dallama
Mint ha a fű is hallana,
S téged is fűnek vallana.
Jön a vihar, tajtékja ében,
Haragos bírák feketében,
Villámok szelnek át az égen.
Jön a vihar, tajtékja ében,
Haragos bírák feketében,
Villámok szelnek át az égen.
Jön a vihar, tajtékja ében,
Haragos bírák feketében,
Villámok szelnek át az égen.