Kéne egy üveg vörösbor, néhány kortynyi bánat,
Egy lány az ágyamba, ki soha el nem fárad,
Kéne még egy recept is, mert hasogat a hátam,
A világban mindent, szinte mindent láttam.
Kéne egy hűtőszekrény, hol jegelném a vágyam,
Kéne egy ápoló, ki megmérné a lázam,
Kéne egy kis hely, hol dalaimat megértik,
Sokan elmentek, megtagadtak de kedvem az a régi.
Kéne aztán Uram, egy nagy színpad is nekem,
Ahol elmondhatom mi fáj, ami az életem.
Ahol düböröghet a szív, ahol meghallják a hangom,
Ahol a szó azt jelenti, ahogyan kimondod.
Kéne egy üres fal, hova rajzolnék egy képet,
A testvérekről, igazakról, kik már a mennyben élnek,
Kéne egy jó autó, hova mankóval beférek,
Kéne egy ajtó, hova mindig betérek.
Kéne terített asztal, hol mindig van meleg étel,
Kéne egy pincér is, ki tudja mit, mikor kérek,
Kéne kis világosság, ebben a sötétben,
Uram, csak ennyit adj, mert még soká élek.
Kéne aztán Uram, egy nagy színpad is nekem,
Ahol elmondhatom mi fáj, ami az életem.
Ahol düböröghet a szív, ahol meghallják a hangom,
Ahol a szó azt jelenti, ahogyan kimondod.
Kéne egy jó kis bank, hol nem nyúlnak le engem,
A széfekben az igazság, szeretet a szívekben,
Hol nem néznek baleknak, mert hatvan vagyok,
Hol tisztességgel szólnak, hol mindent megkapok.
Kéne aztán Uram, egy nagy színpad is nekem,
Ahol elmondhatom mi fáj, ami az életem.
Ahol düböröghet a szív, ahol meghallják a hangom,
Ahol a szó azt jelenti, ahogyan kimondod.
Kéne aztán Uram, egy nagy színpad is nekem,
Ahol elmondhatom mi fáj, ami az életem.
Ahol düböröghet a szív, ahol meghallják a hangom,
Ahol a szó azt jelenti, ahogyan kimondod.