(Úh) Gyűrött levél asztalomon Felszáradt könnycsepp papírlapon Magamat látom te arcodon Hányszor kértem, hallgass rám Mint vad folyón törött hajót Dobált a szél hullámokon Volt sok kérdés, sok kísértés De mégis ember maradtam én Már nem tarthatsz vissza Csak azt nem mond, te más úton jártál Ha újra hagynák, ezt akarnád Ha erőd adná, újra indulnál A nyughatatlan szív A benne égő tűzforró vér Most én érzem, hogy el kell mennem Még annyi minden vár ♪ Ismerem jól, sok hamis kép Ígérgetés, könnyelmű éj Sok kísértés, meg nem értés Mindent feladtam a semmiért Te voltál nekem a példa Az én cipőm a lábnyomodban jár Érzem, te is ezt akarnád És újra indulnál Már hiába is hívsz A bennem égő tűzforró vér Most újra érzem, el kell mennem Még annyi minden vár ♪ Hogy, próbáljak másképp élni, jó, mondhatnád Engem is érts, bűneidet hogyan fogod jóvá tenni még? Nem fordíthatsz vissza! ♪ Tovább viszem az álmod (fentről vigyázok rád) Én leszek, ki mindazt megtenné (becsülettel élj) Én leszek, aki megszerezné (tégy néha jót is) Újra élné, mi téged egykor várt (legyen hozzá erőd) Be látom most már, ilyen vagyok Nem voltak kérdések, csak válaszok