Minden utcasarkon, csak terólad hallok,
Azt beszélik, van néhány gyereked.
És még azt is hallom, minden utcasarkon,
Nős vagy, és az asszony nagyon szeret.
És azt mondják, hogy érte te is oda vagy,
Már pedig a múlt éjszaka egész másnak mutattad magad.
Elmúlt az az éjszaka,
De tíz ujjad tűz nyoma,
Apró bíbor bűnjelek,
Tanúk rá, hogy létezett.
Minden utcasarkon, csak terólad hallok,
Hogy körbehordasz apró bűnjeleket.
És még azt is hallom, hogy az tíz kics ujjnyom,
És hogy éjjel pont én voltam veled.
S ami főképp meglep, hogy ezért odavagy,
Márpedig te előzőleg zárkózottnak mutattad magad.
Kiálozva emlegetsz,
Kis tíz bíbor bűnjelet,
S felléptél már mérgesen,
Vagy száz nyilvános helyen.
Másként kéne, lármát csapsz, így iszony a viszony.
Másként kéne, másképpen, ez iszony, nem viszony.
Én ezentúl vallom, minden háztömb sarkon,
Hadd tudja az egész lakótelep.
Mától én a blúzom vállamról lehúzom,
Hadd lássák az összes bűnjeledet.
És teszem én ezt addig, míg egy éjszaka,
Vállam fehér bőrére majd újra rásüt tíz ujjad nyoma.
Új, és újabb bűn nyomok,
Erre bizton számítok,
Mit feltárhatok,
Vagy száz nyilvános helyen.
Gallérom felhajtom, minden háztömb sarkon,
Mert rám bámul mind a lakótelep.
Hátam mögött hallom, minden háztömb sarkon,
Itt meg az, kit egy nő nagyon szeret.
Csak azért, mert éjjel ittam valamit,
És valaki magányos volt, hát gondoltam segítek kicsit.
Az sem jó, ha emleget,
Az sem jó, ha elfelejt,
Az sem jó, ha nincs nekem,
Senkin sehol bűnjelem.
Másként kéne...
Látom, várod, jöjjek el éjszaka, éjszaka
Bűnjel kéne, tíz ujjad tűznyoma, éjszaka
Másképp kéne, másképpen nem tudom, nem is tudom.