(Gondolatébresztés, szemléletváltás
Ezek nem titkolt céljaink
Melyekért még az érlelődő hipotézisek közreadásának kockázatát is vállaljuk
StackOne, StackOne)
Itt a házak közt nyom nélkül múlsz el
A rengeteg mély gyomra
Elnyel, felzabál a dzsungel
Mintha sose lettél volna
De persze ne érezd magad főfogásnak
Két lábon járó húspogácsa
Nem vagy elég a fél fogára sem
Aki nem ura magának, a világtól ma mégis mit vár?
Saját élete soha nem lesz, míg csak a máséhoz asszisztál
Hogy nincsenek keretek, csak, amit ő szab és ha nem szab
A szelekre lesz bízva, hogy pályaként be mit jár
Ez nyilvánvaló kellene legyen, hamar elfogysz
Ha a homályt hagyod rágni az eleveneden
Felfal a káosz és valahányszor újjászületsz is
Csak ez ismétlődik az örökkévalóságig
Igyekezz barátom önmagad lenni
Mielőtt visszafogad a differenciálatlan semmi
Odakint csak űr van
Bent legyek már egyedül, mint az ujjam
Újra s újra felcsendülhet minden elmerült hang
Ami sosem volt alkosd meg az időn át
Ha te nem ismersz magadra
Mégis, hogy ismerhetne ő rá?
Persze a vákuumban akármeddig is tágulunk
A létünk szép lassan elszivárog
Mindegy mit mond az orákulum
Lehetünk földlakók, űrturisták
Amit megteszünk mindenképp kozmikus táv
A saját szemünkkel
Ha nem is láthatjuk hová tűnünk el
Az életünk az, amit örökül nem hagyhatunk rád
A munkát
Amit végeznünk kell
Amivel végeznünk kell
Más nem végzi helyettünk el
A munkát
Amit végeznünk kell
Amivel végeznünk kell
Más nem végzi helyettünk el
A munkát
Hogy egy tömbből
Magad kifaragd odabentről
Az út vár a szabad térbe visz
(A munkát, a munkát, a munkát
A munkát, a munkát, a munkát
A munkát, a munkát, a munkát)
A munkát
Amit végeznünk kell
Amivel végeznünk kell
Más nem végzi helyettünk el
A munkát
Amit végeznünk kell
Amivel végeznünk kell
Más nem végzi helyettünk el
A munkát
Hogy egy tömbből
Magad kifaragd odabentről
Az út vár a szabad térbe visz
A szabad térbe visz
Aki beszélni tud el kell tudja mondani
Hogy a problémája, a baja, a gondja mi
Máskülönben értetlen áll majd a világ előtt
Másokban csak bűnbakot lát és kártevőt
Sok arra vár valaki csak megfogalmazza majd
Hogy az ő fejében, úgy mégis mi okoz zavart
Így a legtöbbjük megmarad kifejezéstelen
De hogy én másra várjak (nem) az nagyon kevés nekem
Beszélni kezdtem és arcon a valóság csapott
De mindegy tudtam többé nem fantáziálhatok
Ha minden, amiben az ember régóta hitt
Egyszerre dől meg
Talán ráébred az egész csak tévútra vitte
Azért jó hogy egyszer végre már kijött a lépés
Talán némi neccel, de megúsztam a földetérést
Merész kísérlet, egy kis halál, de előtte egy kis élet
Csak hogy tudjam milyen, ne mások meséljék
Mielőtt kérdeznéd hol voltam eddig és mit csináltam
Egy hatalmas hullám vetett ki, nem party time volt
Épp csak úsztam aztán partot értem
Egy éber álomban ragadtam
Egész eddig ez az álom tartott ébren
A munkát
Amit végeznünk kell
Amivel végeznünk kell
Más nem végzi helyettünk el
A munkát
Amit végeznünk kell
Amivel végeznünk kell
Más nem végzi helyettünk el
A munkát
Hogy egy tömbből
Magad kifaragd odabentről
Az út vár a szabad térbe visz