Lenn az utcán áll, ahogy szokott a bál
Ez most a bulvár, a belváros, több sznob, kevesebb herbálos
Tágas tereken vágunk át, 'míg a liget tar fáival elénk nem tárul
Ősz rozsdamarta táj ez, majd a tél
Aztán a tavasz tart egész nyárig, hogy ismét eleven élettel teljen meg az utca, a tér
Ahogy a gyerekek szaladgálnak a színkavalkádban
Te szárnyakat növesztesz a karjaid helyén, hogy szemrevételezd föntről
Túl a ismert utcaképen a keringés egy nagyobb szeletét is
Elnyúlik, míg a szemed ellát az utak hálózata a lakott szigetek tengerén
De térjünk a földre vissza
A végtelen város, a sok utca lett a lelked
S bár lejártad a lábad, tovább kellett menj
Tovább és egyre messzebb vitt az út
Akárhol jártál, de a helyed nem találtad sehol
De persze ez, így van rendjén
Kint várja a pokol és a menny, hogy végre az utcára menj
Ki a falak közül a szabad ég alá
Nehogy megállj félúton két világ közt
Lenn az utcán, lenn, lenn
Lenn az utcán, fenn a háztetőn
Ki az alagútból át az átkelőn
Lenn az utcán, fenn a háztetőn
Ki az alagútból át az átkelőn
Lenn az utcán, fenn a háztetőn
Ki az alagútból át az átkelőn
Túl a harmincon innen a negyvenen
Ó ki ne lenne néha fenn
Ki ne lenne néha lenn, lenn?
Lenn az utcán, fenn a háztetőn
Ki az alagútból át az átkelőn
Lenn az utcán, fenn a háztetőn
Ki az alagútból át az átkelőn
Lenn az utcán, fenn a háztetőn
Ki az alagútból át az átkelőn
Túl a harmincon innen a negyvenen
Ó ki ne lenne néha fenn
Ki ne lenne néha lenn, lenn?
Az utcán lent nyirkos aszfalt, üres játszótér
Eltaposott százszorszép helyén jászolt építene
Ábrándjaiban a leláncolt nép
A haversrácot nézd, ki kazettákon él
Kibaszott álmokért hajt, fohászkodik
A szokások is rabbá tesznek, nem változik ez sem
A nyersek készülnek, vegyed fel!
Valósítsd meg az álmaid!
Igyekszem lenni felszabadult
Alapul venni, valamit ér a szavunk
Átájult éjjelek, elalélt hajnalok
Agyhalott délelőtt a lélek hazahúz
Kint-bent kóvályog a csend
Hol járok töprengek a Hold tájol tán
Honvágytól koptatott járdákon mászkálok
Nincs távol a gyárváros
Látványos elemek híján a lépések
Ez nem kérdéses bár a lét présel
Igaz érzéssel, de ez normális
Ettől ölthet az álom formát is
Nem?
Lenn az utcán, fenn a háztetőn
Ki az alagútból át az átkelőn
Lenn az utcán, fenn a háztetőn
Ki az alagútból át az átkelőn
Lenn az utcán, fenn a háztetőn
Ki az alagútból át az átkelőn
Túl a harmincon innen a negyvenen
Ó ki ne lenne néha fenn
Ki ne lenne néha lenn, lenn?
Lenn az utcán, fenn a háztetőn
Ki az alagútból át az átkelőn
Lenn az utcán, fenn a háztetőn
Ki az alagútból át az átkelőn
Lenn az utcán, fenn a háztetőn
Ki az alagútból át az átkelőn
Túl a harmincon innen a negyvenen
Ó ki ne lenne néha fenn
Ki ne lenne néha lenn, lenn?