Egyszer volt,
Most is itt van minden, mi egyszer volt,
Vállalom vagy titkolom, mégis volt,
Mi jött és elhagyott, mindez én vagyok.
Egyszer volt,
Törött padokra tépett ősz hajolt,
Vetetlen deszkán tudatlan boldogság,
Az első jégvirág, aztán nincs tovább.
Egyszer volt, mosolyomba villan minden, mi kedves volt,
Egyszer volt, a könnyeimben csillan, mi bánat volt,
Egyszer volt, ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt.
Az vagyok én, mi eddig volt.
Egyszer volt,
Mint a túl szép képzelet, olyan volt,
Büszke ház a táj felett volt ilyen,
Olyan képtelen, mint a filmeken.
Egyszer volt,
A szülők éppen Párizsban, azt hiszem,
S ágyból néztünk tévét, s a képeken
Nem volt semmi más, ott is szerelem.
Egyszer volt, mosolyomba villan minden, mi kedves volt,
Egyszer volt, a könnyeimben csillan, mi bánat volt,
Egyszer volt, ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt.
Az vagyok én, mi eddig volt.
Egyszer volt,
Három év vagy kettő, de hosszú volt,
Fékevesztett vonatom zakatolt
át az éveken, vakon, síntelen.
Egyszer volt,
Minden, ami semmilyen, igen, volt,
Nem hittem, hogy lesz ilyen, minden volt,
S nem volt semmi sem, csak az életem.
Egyszer volt, akartam azt, hogy kérdezd meg, mi volt.
Egyszer volt, a jövőmre a múltam válaszolt.
Egyszer volt, hogy elmondhattam minden rosszat és jót.
S bármi volt, ölelésem ölel mindent, mi eddig volt.
Mégis mi volt, az már csak volt.