Még meg sem köszöntem
Hogy megszülethettem én
És ülhetek az élet vonatán
Nem király, de mégis
Ember lettem én is igazán
Még meg sem köszöntem
Hogy játszadozhattam én
És álmodozni tudtam azelőtt
S hogyha fáradt voltam
Akármikor kaptam pihenőt
Kiskoromtól oktatott és felnevelt két ember
Az egyik ember sajnos már nem él
Azután csak egy maradt, ki annyit fáradt értem
Így neki tartozom most mindenért
Még meg sem köszöntem, hogy élek
Még meg sem köszöntem, hogy áldoztál reám
Meg sem köszönhetem
Helyette dúdolok neked egy dalt, ahogy te dúdoltál nekem hajdanán
Hmm-hmm-hmm
Hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm
Hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm
La-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la-la-la
Kiskoromtól oktatott és felnevelt két ember
Az egyik ember sajnos már nem él
Azután csak egy maradt, ki annyit fáradt értem
Így neki tartozom most mindenért
Még meg sem köszöntem, hogy élek
Még meg sem köszöntem, hogy gondoltál reám
Meg sem köszönhetem
Helyette dúdolok neked egy dalt, ahogy te hajdanán, uh, hajdanán
Még meg sem köszöntem, hogy élek
Még meg sem köszöntem, hogy vigyáztál reám
Még meg sem köszöntem
Azt, hogy van hitem, hazám
♪
Most mindezt köszönöm neked, anyám!