Egyszer véget ér a lázas ifjúság
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már
Egyszer véget ér a lázas ifjúság
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább
És az állomáson állunk, ahol integetni kell
De a búcsúra csak pár ember figyel
Egyszer véget ér a lázas ifjúság
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár
De a szívünk addig új csodára vár
Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk
Talán abban van az utolsó remény
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!
Egyszer véget érnek múló napjaink
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk
De még addig mindent újra kezdhetünk!
Da-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la
Da-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la
Da-ra-la-ra-la-ra-la-la
Da-ra-la-ra-la-ra-la
Na-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la
Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk
Talán abban van az utolsó remény
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!
Egyszer véget érnek múló napjaink
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk
De még addig mindent újra kezdhetünk!
Da-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la
Da-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la
Da-ra-la-ra-la-ra-la-la
Da-ra-la-ra-la-ra-la
Na-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la
Da-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la
Da-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la
Da-ra-la-ra-la-ra-la-la
Da-ra-la-ra-la-ra-la
Na-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la
Da-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la
Da-ra-la-ra-la-ra-la-ra-la-ra