Feketén beborul az ég, távolról elindul a szél De ne félj! - vihar csupán! Ablakunk mossa az eső Olyan szomorú vízfüggönyön át a táj Olyan szomorú a táj! Miért félsz, míg engem látsz Miért van, hogy rosszat vársz Miért? Nincs semmi okod rá! Lépj át a gondokon Nézz rám, a homlokom derűs Nem szántja ránc! Ne félj! Mindig van valami szép, mindig jön valami jó! Ne félj! Ne félj! Ahh, ne félj! Ne légy soha szomorú, ez csak égi háború Ne félj! Elmúlik! Ne félj! Lépj át a gondokon Nézz rám, a homlokom derűs Nem szántja ránc! Ne félj! Amíg együtt élünk nem vagyunk egyedül! Nem kell félnünk! Amíg kezünk egymást megtalálja, rossz kedvünk csak múló hangulat! Mert a felhők fölött örökké süt a nap! Mindig van valami szép, mindig jön valami jó! Ne félj! Ne félj! Ahh, ne félj! Ne légy soha szomorú, ez csak égi háború Ne félj! Elmúlik! Ne félj! Miért félsz, míg engem látsz? Miért van, hogy rosszat vársz? Óh mond, s ne félj! S ne félj!