Hogyha én lennék a fény a bánatok útján Mindig felvillantanék egy kicsi reményt Mindig arra indulnék, ahol épp várnak Mindig megvigasztalnám a sok szegényt Hogyha én lennék a fény a sötétség mellett Mindig megmutatnám azt, hogy merre az út Mindig világítanék, hogy mindenki lásson Mindig felvidítanám a szomorút Kérdezem a napsugártól Miért nem lehetek én a fény? Kérdezem az éjszakától De válasz nélkül maradok én Hogyha én lennék a fény, csak délelőtt volna Mindig elmulasztanám a többi időt Hogyha én lennék a fény, a sok virág nyílna Lassan elfeledtetném, mi volt azelőtt Kérdezem a napsugártól Miért nem lehetek én a fény? Kérdezem az éjszakától De válasz nélkül maradok én Kérdezem a kék hegyektől Miért nem lehetek én a fény? Kérdezem a tengerektől De válasz nélkül maradok én Kérdezem a messzeségtől Miért nem lehetek én a fény? Kérdezem az emberektől De válasz nélkül maradok én